A gokart műszaki jellemzői elsősorban a jármű méreteit, tömegét, teljesítményét, sebességét és kezelési jellemzőit foglalják magukban; ezek a paraméterek tükrözik a jármű általános teljesítményét és működési jellemzőit. A konkrét paraméterek a gokart tervezett felhasználásától függően változnak. A szabadidős gokartok a biztonságot és a stabilitást helyezik előtérbe, míg a verseny gokartok inkább a teljesítményre, a jármű tömegére és a kezelhetőségre összpontosítanak.
Ami az alvázszerkezetet illeti, a gokartokat jellemzően kompakt méretek és alacsony súlypont jellemzi. Egy szabványos gokart körülbelül 1800–2200 mm hosszú és 1000–1500 mm széles, váza elsősorban acélcsőből készült. A jármű össztömege modellenként változik; A szabadidős gokartok általában nehezebbek a stabilitás növelése érdekében, míg a verseny gokartok könnyű kialakítást alkalmaznak a tömeg csökkentése, valamint a gyorsulás és a kanyarodási agilitás javítása érdekében.
Az erőteljesítmény kulcsfontosságú mérőszám a gokartok képességeinek értékeléséhez. A belső égésű gokartok jellemzően kis, egyhengeres Az elektromos gokartok a motor teljesítményén és az akkumulátorkapacitáson alapulnak, a szokásos motorteljesítmény 3 kW-tól 15 kW-ig terjed. Az erőátviteli konfigurációtól függően a végsebesség általában 40 km/h és 150 km/h között van, a professzionális versenymodellek pedig nagyobb sebességre is képesek.
A kezelhetőség és a biztonság szempontjából a gokartok jellemzően hátsó-kerékhajtással, mechanikus kormányzással és tárcsafékrendszerrel rendelkeznek, amelyek egyszerű szerkezetet és érzékeny kezelhetőséget kínálnak. Olyan tényezők, mint a tengelytáv, a gumiabroncsok jellemzői, a fékteljesítmény és a kormányzási szög befolyásolják a vezetési élményt és a stabilitást. A jól-megtervezett műszaki előírások lehetővé teszik, hogy a go-kart maximalizálja az energiafelhasználást és a kezelhetőséget, miközben garantálja a biztonságot.
